Útjelzők a sötétben: Vakok és gyengénlátók tájékozódását segítő taktilis jelzések

Közlekedés közben még látóként is elkél a bátorság és a kalandvágy annak, aki át akar kelni egy forgalmas útszakaszon, legyen az akár csak egy úttest, vagy egy metró, villamos, buszvégállomás felszíni csomópontja.

Gyengénlátók számára azonban még a főbb csapásirányok alapos ismeretében is nem csak egyfajta elszántságra van kiemelten szükség, hanem briliáns memóriára is.

Hiszen rögzítenie kell tudatában nem csak az adott útvonalakat, hanem a legkülönbözőbb tereptárgyak, útakadályok, gödrök, buktatók helyzeteit valamint az azon a szakaszon található épület-kiszögelléseket, csatornafedeleket, vízelvezetőrácsok és kerítésalapok helyzetei is mert különben kellemetlen, sőt akár fájdalmas meglepetések is érhetik.

Vakok és gyengénlátók tájékozódását segítő taktilis jelzések

A járdák, az átkelők és az utak pedig sajnos még sok helyen nem „segítőkészek”. Az akadálymentesítés fogalma bár már országos szinten is egyre inkább előtérbe kerül, de hamar kimerül a mozgássérült rámpák kiépítésében, valamint a talppal illetőleg bottal érzékelhető taktilis jelzések elhelyezésében az új burkolatok építésekor.

A nemzetközi gyakorlatban, geometriájukat tekintve a taktilis jelzések többféle képe honosodott meg mára.

Mai, szabványokban is rögzített formájuk szerint megkülönböztethetünk vezetősávot, amely az útvonallal párhuzamosan futó, burkolatból kiemelkedő párhuzamos bordákból-, valamint veszélyt jelző burkolatelemet, amely hálóban, vagy raszterben elhelyezett, csonka kúp alakú, pontszerű elemekből áll.

A vezetősáv alkalmazása azonban (amely kijelöli a látássérült vagy vak közlekedők számára a biztonságos gyalogosfolyosó, átkelő szakasz-, valamint járda tengelyét, valamint az abból leágazó útvonalakat) egyelőre sajnos csak a nagyobb városok-, azokon belül is csak a nagyobb közlekedési csomópontok és megállók közvetlen környezetében lelhető fel.

Ennek hiányában az önálló és biztonságos közlekedés egyik legfontosabb támpontját a kerítések, vagy épületek alapja által biztosított viszonylag folyamatos, egybefüggő vezető-felületek, illetve az azok melletti egy-másfél méteres, akadálymentes járdasávok jelentik. Az ezen területen belül elhelyezett tereptárgyak (oszlopok, padok, táblák, parkolóórák stb.) értelemszerűen tehát fokozott balesetveszélyt jelentenek a látássérültek számára.

Azonban Zuglóban az elmúlt hetekben a frissen kialakított parkolási övezetben valamint a Hermina úton, ahol napi szinten több száz vak és gyengénlátó ember közlekedik.

Hiszen az övezet közvetlen környezetében található a Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Kollégiuma és gyermekotthonának bejárata is, a parkoló-órák, illetőleg azok kiépített talapzatai nemrégiben minden elkerítés, kordon vagy egyéb jelzés nélkül, a vakok számára igen baleset-veszélyesen, a kerítés felé eső oldalra, és nem az úttest felőli részre kerültek kihelyezésre.

A kialakult helyzet megoldása érdekében reméljük hamarosan sikerül kompromisszumra jutni a parkoló-órákat kihelyező cég vezetőivel, azonban elmondható, hogy sajnos nem csak Budapesten kell hasonló akadályokkal szembesülniük valamint napról-napra megküzdeniük a gyengénlátóknak, pedig a biztonságos közlekedés megoldása a taktilis jelzések elterjedésével már szinte csak egy botnyira lenne.

Kép forrása: FHWA

Címkék: , ,

Kategória: ,